Minden mászótechnikánál fontos szerepet tölt be a mászó mozgékonysága. A csípő, a láb és a vállízületek mozgékonysága teszi lehetővé, hogy ideális egyensúlyi helyzetet tudjunk teremteni. A rugalmas és nyújtható izmok és szalagok terhelhetőbbek, mint az edzetlenek, mégis a mászók többsége gyakran hanyagolja el a mozgékonysági edzést az erőfejlesztés javára. Olyan mászószituációkban, ahol korlátozott a fogás és lépés kínálata, a fejlett hajlékonyság nagyobb mozgásszabadságot biztosít a mászó számára. Nyújthatjuk az izmokat passzív módon, külső erő segítségével (mint például spárgázás) és aktív módon, saját izomerőből (mint például hátunkra fekszünk, lábunkat széles terpeszben a fejünk fölé emeljük). A mászásnál csupán az aktív mozgékonyság fejlettségi szintje számít, hiszen egy mászóútban saját erőnkből kell lábunkat felemelni, kitámasztani.