2013 ápr 28.

Klippitztörl

ALCEDO | Klippitztörl

Minden a tojásokkal kezdődött. Húsvét volt, ami a tojásokról szól, ezért aztán vettünk belőlük 60 darabot, nehogy éhen maradjunk. Persze síelni indultunk. Legfőbb félelmem az volt kezdetben, hogy március végén esetleg már nem lesz hó, és bár nem mindenki örült a márciusi ifjak oly jól kezelt, katasztrófába fordult havazásának, minket (engem) megnyugtatott. Egész Európa felett olyan vastag felhők gyülekeztek, átlagosan másfél méternyi friss havat zúdítva a hegyekre, meg persze az utakra, hogy tudtam, hogy két hét múlva még akkor is lesz hó, ha addig már nem esik semmi. Amikor közeledtünk a szállásadónkhoz megint elfogott kicsit az aggodalom, mert az osztrák utak valahogy olyan tiszták voltak, és a dombokon is már inkább a fű látszott. A háziúr előttünk mutatva az utat egyedül zúzott fel a szerpentinen terepjárójával, nem gondolva arra, hogy mi, kis-sógorok négyen egy autóban, az összes sí cuccal megpakolva (na meg persze a tojásokkal) nem tudjuk tartani az iramot. Azért kedvesen megállt minden elágazásánál, nehogy rossz irányba forduljunk.

A körül-belül fél órás felfelé kanyargó út feléig még minden inkább a tavaszra emlékeztetett, mint síelésre alkalmas időre, azonban amikor felértünk, térdig érő hó várt a nemrég eltakarított úton. Mivel nekünk soha semmi nem jó, így rögtön azon kezdtünk el gondolkodni, hogy hogyan fogunk lejutni innen? Nem baj van tojásunk, túléljük. Azt akkor még nem is tudtuk, hogy az egész hetet gyakorlatilag a havazás és a köd fogja uralni. A szállás gyönyörű helyen, körbe a hótól roskadozó fákkal, saját szaunával, néhány percnyi gyaloglásra a sípályáktól, pazar. Leszámítva a fűtést, amit elektromos radiátorok biztosítottak, nem túl nagy meggyőződéssel.

„Síelni kell neki, síelni…lecsúszni a hegyről, mint a hülye!!!” (Woody Allen)

A szezon vége ellenére, hála a frissen hullott hónak, a pályák fantasztikusak, még a síbérlet is olcsóbb volt, mint amivel számoltunk, hiába a húsvéti kedvezmény, az nem maradhat el. Természetesen a pénztárban minket kiszolgáló hölgy készségesen maga számolta ki, hogy melyik számunkra a kedvezőbb bérletvásárlási lehetőség. Kezdődjön a móka! Mert, hogy síelni jó, azt mindenki tudja. Gyönyörű havas táj, hegyek (már ha éppen látszik a ködtől), friss levegő, napsütés, kellemes sörözések a hegy tetején lévő hüttékben, és nagy sebességgel siklás le a völgybe, csak azért, hogy egy fura szerkezet újra felhozzon. (Akkor meg minek lecsúszni?)

Csapatunk kezdő tagjai, Viktor és Kriszta is lelkes odaadással formázták a hóekéket, és napról napra hódítottuk meg a pályákat, persze nem kevés esés-keléssel. Kriszta egy idő után már sokkal jobban csinálta, mint ahogy azt ő érezte, viszont Viktor, mintha síléccel a talpán született volna.  A piros pályák kezeletlenek maradtak, így – a sok friss hó, a néhány bátor síelő és a héten egyetlen napig tartó napsütésnek köszönhetően – a pálya hol szűz hó sízésre, hol jégen, hol fenéken-, hol arcon-csúszásra volt alkalmas, így aztán arra jutottunk Atesszal, hogy nagyon vagány lépésként visszatérünk a ratrakolt kék pályára. Az időjárásról csak annyit, hogy nem gondoltuk volna, hogy március végén ennyire hideg legyen, végig esett a hó, és köd volt, így aztán a képanyag is tulajdonképpen másfél nap alatt készült. Amikor az egész társaság már fáradt volt a sok hóeséstől, ködtől, és sarkvidéki eredetű széltől, az utolsó napon, akkor Kriszta, az addig legtöbb küzdelemmel síelő társunk még úgy döntött menne még egy kört (Le a kalappal előtte!). És ment. Igaz nem sílécen, hanem a felvonóval, de ez szinte mellékes.

Ági és Gyurci csak a hét második felén csatlakoztak hozzánk, amit sajnáltunk ugyan, de ennek mint kiderült, előnye is volt. Mert bár nagyjából két és fél órát töltöttünk a hipermarketben induláskor, mégsem sikerült úgy bevásárolnunk, hogy minden legyen és a bolt nagyjából 12 km-re lett volna a szállástól. Tekintve, hogy folyamatosan havazott, nemhogy a boltba nem akartunk elindulni, még abban sem voltunk biztosak, hogy hazafelé hogyan oldjuk meg a dolgot. Persze erre választ kaptunk, amikor megláttuk, hogy azt utolsó mellékutat is nagyjából naponta kétszer letakarítják. Szóval felváltva írtuk az sms-eket Gyurciéknak, hogy „hozzatok légyszik olajat!” meg „ja még kellene fólia is, hogy tudjunk szendvicseket csomagolni”, majd úgy döntöttünk, leülünk és megtervezzük a hátralévő napokra a menüt, hogy pontosan tudjuk leadni a rendelést. A menü nagyjából a tojás köré épül, volt rántotta kolbásszal, tojáskrém, tükörtojás, tojásos tészta, tésztás tojás, és saláta tojással. Végül Ágiék meghozták a jó időt is, és a menü felét is.

Síelni jó, megyünk jövőre is. Csak a tojás bizonyult kevésnek.

Nehéz-Posony Kata

nehez-posony.kata@alcedo.hu

További kalandok, túrák …

Izland – 2. rész

Izland a szivárványok és a lélegzet elállító erővel zubogó hatalmas vízesések országa is. Godafoss, az Istenek Vízesése arról nevezetes, hogy i.sz. 1000-ben innen hajította le a nép vezetője az isteneket ábrázoló szobrokat: szimbolikus tettével…

Földes Anita Aktív, ZÖLD-VADON

Izland – 1. rész

Jártunk Hobbit-falván, vándoroltunk a galaxis egy másik bolygóján, vettünk kénes fürdőt földrengés idején, főztünk tojást vulkáni gőzben, gleccserre merészkedtünk, benéztünk Belzebub kohójának kihűlt kráterébe, vakoskodtunk lávabarlangban…

Földes Anita Aktív, ZÖLD-VADON

Lepkék lázadása

Az OKT (Országos Kéktúra) következő szakaszát Aggtelek és környékén teljesítettük, ahol Gyurci, a főnök (Botos György) immáron betöltötte a pecsételő füzetét, amelyhez ezúton gratulálunk neki. Ezen a túrán sokféle és különös harmadik típusú találkozásokban …

Nehéz-Posony Kata Aktív, ZÖLD-VADON
Nehéz-Posony Kata Aktív, ZÖLD-VADON , , ,