Vasalt utat, vasalatlanért

A – tudomásunk szerint – egyetlen magyarországi via ferrata út (magyarul: fémkábelekkel felszerelt út) a Veszprém megyei Cseszneken található közvetlenül a híres várrom alatt. A Budapesttől nagyjából másfél óra távolságra lévő, kirándulóknak tökéletes helyszín kellemes túraútvonalakat, könnyű és közepes nehézségű via ferrata útvonalakat kínál, körül-belül 150-180 méter hosszúságban. A „vasalt utak”, ahogy a helyiek hívják, átmenetet képeznek a sima bakancsos túrázás, és a biztosító kötéllel való sziklamászás között. Ehhez a sporthoz is szükséges néhány mászó felszerelés, de ez szerencsére a helyi sportklubtól beszerezhető.

Célunk a látogatással az volt, hogy felkészítsük magunkat egy jóval magasabb hegyre és nehezebb körülmények közé tervezett túrára, és ahogy az első alkalommal kiderült, néhányunk számára nem is olyan könnyű ez az út. Természetesen Cseszneken nem annyira nehéz a terep, hogy ne lehetne félúton kiszállni, így azt bátor Karcsi barátunk meg is tette, de a magasabb hegyeken lévő hasonló utaknál ez már nem annyira egyértelmű, ott az egyetlen menekülő útvonal felfelé vezet.

A csúcsra felérve lenyűgöző kilátás fogad a környező domboldalakra, ahol a békésen legelésző tehenek valamint a méltóságteljes lovak ügetésének látványában gyönyörködhetünk. Az út végén olthatjuk kulturális szomjunkat is, ha ellátogatunk a Cseszneki Vár falai közé, főleg ha olyan szerencsések vagyunk, hogy épp egy iskolai csoport történelemtanára foglalja össze a hely érdekességeit.

Ahogyan az már lenni szokott nem múlhat el túra valami izgalom nélkül, ezért nekem sikerült az út közepe tájékán úgy rászorítani a karabinert a huzalt tartó vasra, hogy már elképzeltem magam az esti tücsökciripelés hangjaira elbóbiskolni, kötélen lógva. Természetesen Gábornak, aki mindig halálos nyugalommal oldja meg a hasonló helyzeteket, most is sikerült felülkerekednie. Második alkalommal már kicsit felkészültebben indultunk neki a túrának, így már nehezebb utat is megmásztuk. Igaz, hogy nem ez jelentette végül a nagy kihívást, hanem a Gábornak az a remek ötlete, hogy a várat megkerülve térjünk vissza a bejárathoz, ne a normál ösvényen. Az a körülmény nem jutott eszünkbe, hogy a cuki kis bokrok, amelyek tavasszal még csak a bokánkig értek, június közepére jól megnőnek, a csalánokkal együtt, és áthatolni rajtuk nem annyira kellemes. Bevitt a málnásba. Az éretlenbe.

A túrázástól kellemesen megfáradtan és kellően megéhezve végül megpihentünk a parkolóhoz közel lévő vendéglő teraszán, ahol hatalmas frissen facsart limonádékkal és megfelelő mennyiségű sörrel pótoltuk a szervezetünkből elveszített ásványi anyagokat. A napot egy kis csocsózással egybekötött csacsogással tettük még élvezetesebbé.